Vajon mit is keress, ha szeretnéd megtalálni?
"Olyannak szeretlek, amilyen vagy, miközben a saját stílusodat keresed,
amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged körülvevő világgal. Tiszteletben
tartom, hogy szeretnéd megtanulni a leckéidet. Tudom, hogy ez így van jól,
tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én, vagy
mások elvárunk.
Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha
időnként talán azt hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te. És nem
láttam a világot a te szemszögedből. Nem tudom, milyen tanulási feladatot
választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi időt
szántál rá. Nem a te szemeddel nézek - honnan tudhatnám hát, hogy mire van
szükséged? Hagylak, járd az utad - nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban,
sem szóban. Nem tekintem tévedésnek, vagy hibának, amit mondasz, vagy
teszel.
Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot. Bármikor
fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet. Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha
elvitatom a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat és a másokét
is. Azokét, akik más utat választanak, mint én, amelybe talán én nem fektetnék
energiát, mégsem tagadnám meg soha a szeretetet, amelyet Isten belém
plántált, hogy árasszam magamból az egész világba. Ahogyan téged szeretlek,
úgy fognak szeretni engem is. Azt fogom learatni, amit elvetettem.
Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját
utadat járd, és előre haladj, vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed. Nem
ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e, vagy nagy, könnyű, vagy nehéz, felfelé,
vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézőpontom lenne.
Lehet, hogy tétlennek látlak, és ezt értéktelennek tartom, miközben te
mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel, Isten világosságával
megáldva. Nem láthatom meg mindig az isteni rend nagy képét. Az élet minden
áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlődését, s én
szeretettel vallom, hogy tied a döntés joga a saját jövődet illetően.
Alázattal hajlok meg a felismerés előtt, hogy az, amit én a legjobbnak
tartok, számodra nem feltétlenül helyes. Tudom, hogy téged is vezetnek,
csakúgy, mint engem, és egy belső kényszert követsz, amely megmutatja neked
az utadat.
Tudom, hogy mindannyian a magunk módján tanuljuk meg, hogyan
vihetjük vissza a szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe. Tudom, hogy ha
valami csak egyféleképpen lehetne, arra csak egyetlenegy embernek lenne
szüksége.
Én nem csak olyankor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogyan
szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.
Szerető szolgálattal töltöm az életem, s azon vagyok, hogy a lehető legjobb
lehessek. Minden nappal egy kicsit jobban értem az isteni valóság tökéletességét
és egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derűjében."
Szerző: Sandy Stevenson
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése